Az 1980-as évek elején dr. Mester Endre professzornak segítettem, aki lézerfénnyel kezelt súlyos lábszárfekélyes eseteket. Fiatal kutató fizikusként dolgoztam mellette és nagyon sajnáltam azokat az embereket, akik a súlyosan fekélyes lábukkal hajnalban kerékpárral elindultak, a vonatig eltekertek, majd 2-3 órát zötyögtek a vonaton. Ezután Budapestre érkezve villamossal, busszal, illetve gyalog eljutottak a Szabolcs utcai klinikára, ahol a lágylézer kezelést megkaphatták. Ezt hetente többször, de minimum 2× kellett megismételniük. Vagy meg tudták oldani, hogy eljussanak a kezelésre, vagy nem. Hazafelé ugyanezen a tortúrán kellett keresztülmenniük, és mindez néhány percnyi fénykezelés miatt. Másnap sokukra kemény fizikai munka várt, ami természetesen nem tett jót a fekélyüknek. Sok ilyen páciens járt Mester professzorhoz, de természetesen budapestiek is voltak köztük. Ők szerencsésebbek voltak, hiszen gyorsabban be tudtak érni a kórházba, majd a kezelés után haza.
A vidéki pácienseket megismerve és velük beszélgetve jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha olyan eszközzel rendelkezhetnének, amellyel ez a lágylézer kezelés helyettesíthető és nap mint nap otthon kezelhetnék a fekélyüket, megspórolva így a hosszú utazásokat! Milyen csodás lenne egy olyan gyógyító lámpát kifejleszteni, amit mindenki az otthonában, kényelmesen használhatna és ugyanezt az eredményt érhetné el! Így született meg az otthoni terápiás eszköz ötlete.
Mely tulajdonsága miatt gyógyít a lézerfény?
Mester professzor háromféle lézerrel dolgozott: hélium – neon lézerrel, argon – ion lézerrel és rubin lézerrel. Mind a három más és más színnel világított: a hélium – neon vörös, az argon – ion türkizkék-zöld, a rubin pedig bordó színnel. Ennek alapján már nyilvánvaló volt számomra, hogy a fekély gyógyításában a színnek, azaz a hullámhossznak nincs különösebb jelentősége, mert a különféle színű lágylézerekkel, hasonlóan eredményes biostimulációt, sebgyógyulást lehetett elérni.
A lézerfénynek van egy speciális tulajdonsága: nagyon kis felületre óriási intenzitással nagy energiakoncentráció összpontosul. Ennek köszönhető az, hogy a lézer fénynyalábbal nagyon messzire lehet világítani. A fekélyek kezeléséhez használt lézerek esetében ezt a tulajdonságot nem hasznosították, hiszen a koncentrált fénynyalábot szélesztették, és így egy nagyobb felületű fényfolt esett a sebekre. Így érték el az úgynevezett biostimulációs sebgyógyító hatást. Számomra tehát az is nyilvánvaló volt, hogy nem használják ki a lézerfény legjellemzőbb tulajdonságát, azt, hogy kis felületre óriási energiák koncentrálhatók.
Ezáltal látható, hogy a két legjellemzőbb lézertulajdonság: a monokromatikusság (egy hullámhosszon világít) és az extrém nagy energiasűrűség egy piciny folton, a sebgyógyításnál nem játszanak jelentős szerepet.
A lézerfény harmadik jellemző tulajdonsága, a koherencia, azaz, hogy a fényhullámok ugyanolyan fázisban terjednek tova. Korábbi tudományos publikációk alapján már ismert volt, hogy ennek a speciális lézertulajdonságnak a biológiai serkentő hatásban, a sebgyógyításban nincs jelentősége.
Tehát egyetlen speciális lézertulajdonság maradt, amit felelőssé tehettünk a biológiai serkentő hatásért, éspedig a lézerfény polarizált volta. A polarizált fényre az jellemző, hogy hullámai, előre haladásuk során egy és ugyanazon kitüntetett síkban rezegve terjednek tova. Nos, ez ébresztette a gondolatot, hogy miért ne lehetne egy egyszerű, hétköznapi, széles spektrális tartományban sugárzó fényforrással – például egy halogén izzóval – gyógyító fényt előállítani, ha annak fénynyalábját polarizáljuk. Ráadásul egy ilyen egyszerű fényforrás sokkal olcsóbban és egyszerűbben elérhető a kereskedelmi forgalomban, és nem kell semmiféle szemet védő eszközt használni, mint ahogy általában ez a lézerfény esetében szükséges.
Első kísérletek a polarizált fény gyógyító alkalmazására
A gondolatot tett követte és munkatársaimmal egy diavetítő fénynyalábját polarizáló szűrővel láttuk el, így készült el a legelső egyszerű polarizált fényterápiás eszköz. Ezzel a többkilós eszközzel kezeltem a kezdet kezdetén a budapesti Vas utcai kórház Érsebészeti Osztályán egy ott dolgozó szakorvossal együtt több tucatnyi lábszárfekélyes, vagy felfekvéses fekélytől szenvedő beteget abból a célból, hogy bebizonyítsam a polarizált fény gyógyító hatását. Özönlöttek a már reményüket vesztett páciensek, mert futótűzként terjedt a hír, hogy a Vas utcai kórházban eredményesen gyógyítják a sebeket, fekélyeket.
A Vas utcai kórház laboratóriumának akkori főorvosával, Dr. Tóth Nándorral ez idő alatt komoly kutatásokat is végeztünk a sebekből vett minták mikroszkópos és immunológiai vizsgálatai segítségével.
Ebből a közös munkából elismert publikáció is született ( FENYŐ M. :THEORETICAL AND EXPERIMENTAL BASIS OF BIOSTIMULATION. OPTICS AND LASER TECHNOLOGY, 1984. )

Fenyő Márta feltaláló a Miolite 3. generációs polarizált fényterápiás készülékkel
Ez egy tudománytörténeti jelentőségű publikáció volt, mert a világon első alkalommal mi írtuk le és közöltük a tudományos világgal azt a jelenséget, hogy egy széles spektrális tartományban működő fényforrással, ha a fénynyalábot polarizáljuk, akkor ezzel az egyszerű eszközzel is lehet nehezen gyógyuló sebeket eredményesen kezelni. Mindezt a gyakorlatban igazoltuk, igényes tudományos kutatással támasztottuk alá, és fényképekkel is illusztrált módon tettük közkinccsé.
Közismert tény, hogy az ultraibolya fényhullámhosszak bizonyos fokig károsító hatással is járhatnak, a távoli infravörös hullámhosszak viszont melegítenek. Ezért a polarizáló szűrőn kívül egy sárga és egy infravörös szűrőt is építettünk a diavetítő által kibocsátott fény útjába, hogy a felesleges ultraibolya és infravörös hullámhosszakat kiszűrjük és csak a látható és a közeli infravörös fényhullámok érhessék el a kezelendő felületet. Ez a készülék szolgált a későbbi formatervezett, továbbfejlesztett, Evolite, majd az elegáns Bioptron, és idővel a Miolite gyógyító lámpák elvi alapjául.