Előszó

„Habent sua fata libelli” azaz „Minden könyvnek megvan a maga sorsa” – mondja a latin közmondás.
A filmeknek is megvan a maguk sorsa. Néha az, hogy könyv lesz belőlük. A mi esetünkben az a helyzet, hogy előbb lesz könyv az anyagból, mint film.
A kezdetek több, mint egy évtizeddel ezelőttre nyúlnak vissza. Egyik „állandó tettestársam”, sok közös filmünk ötletadója, Nádorfi Lajos operatőr barátom hívta fel a figyelmemet egy magyar feltalálóra (feltalálónőre), Fenyő Márta fizikusra, akinek találmányai világszerte ismertek, és a gyakorlatban is sikeresek. Megismerkedtünk, elkezdtünk beszélgetni, amely végül is egy máig tartó találkozás-sorozattá alakult. Ezek a beszélgetések, vagy még inkább monológok általában Fenyő Márta életének fontosabb csomópontjain zajlottak.
Már az első találkozásra is kicsi, félprofi kamerával mentünk, azzal a szándékkal, hogy egy portréfilm keretében ismeretterjesztő filmet készítsünk a felfedezésekről. Mint utólag kiderült, Fenyő Márta azért is állt kötélnek 2005 nyarán, mert egy kiújult súlyos betegséggel küzdött, és arra gondolt, hogy egy ilyesfajta nyomot is hagyjon maga után, ahol megismerhetjük életét, személyiségét, gondolkodásmódját.
Hál’ Istennek, vagy a Sorsnak és saját akaraterejének, Márta a betegségből kigyógyult, szigorú életmóddal és étrenddel mindmáig egészséges, túl a hetvenen is aktív, újabb és újabb felfedezéseken töri a fejét.
Mint jeleztem, a beszélgetések elsősorban az életút fordulópontjai környékén zajlottak. Amikor kezdtük, Fenyő Márta már kikutatta a polarizált fény tulajdonságait és kidolgozta annak a gyakorlati, elsősorban a gyógyászatban való hasznosítási lehetőségeit: a Bioptron lámpát ma milliók használják a háztartásokban és a gyógyintézetekben is.